J. W. Cassandra:

Hold-titok

A "Hold-titok" című vers a "Holdsugárösvény-misztérium" ciklus harmadik verse. Szimbolikus vers, a lírai én megszólítja a természetfölötti lényt, aki a Hold-titkot rábízta. A titok a homlokán ragyog, akár a gyémánt ékkő. A Hold-titok viselőjére hosszú út vár, erre utal a "Hold-paripák égen dobrokolnak" sor is. A keret a verset az idő megszemélyesítésével kozmikussá emeli, korszak-ívet alkot. A titok ezüstesőként permetez mindenre, a titokleső azonban mindhiába fürkész: a titokőrző maga a Hold, avagy a csalfa Luna. Korszakok vizén evez a titokleső, ám mire útja végére érne, a kezdetekor haldokló idő megújul: a titkot, ami addig rejtett, most napvilágra hozza: "Hold-titkot vajúdik óidő".

Az angol fordításba a Hold helyett Luna került, de az eredetiben meghagytam a Hold szót.

Jó olvasást kívánok!

Hold-titkot véstél homlokomra:
Hold-paripák égen dobrokolnak.
Homlokon ragyog gyémánt ékkő –
Hold-titkot rejt haldokló idő.

Hold-titok ragyog, ezüsteső
Permete bevon: titokleső
Szem fürkész éji ösvényt.
Titokőrző a Hold: vén fösvény!

Korszakok vizére terel csalfán:
Evezz csak egyre, evezz balgán!
Míg eveződ korszakvízbe csobban,
Ezüsttitok, gyémánttitok zárul Holdba.

Hold-titkot véstél homlokomra:
Hold-paripák égen dobrokolnak.
Homlokon ragyog gyémánt ékkő –
Hold-titkot vajúdik óidő.

2026. 02. 11., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©