J. W. Cassandra:

Tanítások gyöngyfüzére kötetfolyam

Öntudatra ébredt Örökkévalóság, I. kötet

Az alábbi vers a "Nyitány" alcímet kapta, mert ez a teljes kötetfolyamot elindító vers. Az egyes köteteket és azokon belül a ciklusokat bevezető verseket "Nyitóvers"-ként neveztem el. Ezek megadják az egyes kötetek, illetőleg ciklusok alaphangját. A kötetek végén mindenkor áll egy "Záróvers" is, amely a teljes kötetre vonatkozó lezárás. 

És akkor következzen a kötetfolyam nyitánya:

J. W. Cassandra:
Tanítások gyöngyfüzére

/Nyitány/

Fénylő tudatnak pereg fénylő könnye:
Fényével írja, fénylő tudat, könyved!
Fénylő tudatról, mi itt a való,
Fölmutatja s bűbájjal fényébe von.

Fénylő tudat fénylő könnye:
Tanításoknak gyöngyfüzére,
Mit vetett ég a Föld keblére,
S mi lényeiből Fénytudatot érlel…

Fénylő tudatnak folyamán tajték –
Ring a lét taván örök bölcsesség,
Víz színén a fény suhanó játék,
Tudatod oldja e fényt fénylő örömmé…

Fénylő tudatból ered fénylő öröm,
Mi testet ölt e Földön: fénylő körök
Formái tündérbűbájt dalolnak,
Fényformák örök fénytudattá oszolnak.

Fénylő cseppjeik tánca kavarog,
Levegőd az, s az vagy, ha beszívod:
Formád átoldja öröklétté a fény,
Fény-tudatod érleli fénylő gyöngyfüzér…

Fény-tudat folyama a fénylő tudás,
Pokolról hozta a gyöngyöt a dudás.
Nyakadon dereng gyöngyök fénye,
Tudatod oldd föl fénylő tudatfénnyel:

Egy vagy az örök fénylő lénnyel!

2012. 06. 07., J. W. Cassandra