J. W. Cassandra:

A Csigák földje 

/Groteszk/

J. W. Cassandra: A Csigák földje, novella, groteszk. A történet egy képzeletbeli földön játszódik, ahol a bűnösök csigák alakjában bűnhődnek azokért a bűnökért, amiket korábban a múltban elkövettek emberként. Osztályokat, illetőleg fajtákat alkottam számukra. Ennek megfelelően a "házas csiga", a "tömbházas csiga", a "kastélyos csiga" kifejezés az épületre utal, amit a hátukon cipelnek. Minden épület az emberire hasonlít. A történetet az "Ismeretlen ösvény" című novelláskötetembe illesztettem. Korábban megosztottam belőle egy részletet, ezért lehet, hogy ismerősnek fogod találni. A korábbi címsorokat kivettem. Itt most a teljes novella olvasható.

Az útnak nem igazán nevezhető, kanyargós, itt-ott eltünedező, erdőbe vezető ösvényen két csiga találkozik össze. Az egyik olyan meszes vázakat cipel a hátán, amelyek több kastélyszerű alakzattá fonódnak össze, és emeletes "kastélytömböt" alkotnak. A másik ehhez képest "csupán" "háztömböket" alkotó alakzat alatt nyög. Távolabb, az aljnövényzet sűrű indái, levelei, félcserjéi alatt egy egyszerű "házas" csiga araszol lassan. A kastélytömb és a háztömb alatt roskadozó két csiga sóvár irigységgel teli oldalpillantást vet a házas csigára, aki ügyet se vet rájuk, távolodik a maga megszokott csigatempójával, s egykedvűen halad tovább.

A kastélytömböket cipelő csiga megszólítja a háztömböst: - Ha még egyszer egyszerű házas csiga lehetnék, barátom! Sokért nem adnám!

- Ó, hidd el, kastélyos csiga barátom és sorstársam, én is boldog volnék, ha pusztán egyetlen házat kellene puha testemen vonszolnom életem végéig!

- Te mit követtél el, hogy háztömbös csigává lettél?

- Harácsoltam, kiforgattam a szegény embereket kevéske vagyonukból, földönfutóvá tettem családokat, hontalanná a szegény, az öreg, a beteg embereket. Jó pénzért kiadtam fondorlattal kicsalt lakásukat, házukat, vagy tetemes haszonnal eladtam, s megvetettem azokat, akiket én magam fosztottam meg a normális emberi élet lehetőségétől is. S most ezt a borzalmas háztömböt kell életem végéig cipelnem… Ólomsúlya beledöngöl a földbe, ám nem maradhatok soká egy helyen: folyvást tovább kell vándorolnom és cipelnem ezt a rettenetes súlyt… - sóhajt a háztömbös csiga. – És mi volt a te bűnöd, kastélyos csiga barátom és sorstársam?

- Ne is kérdezd! Politikus voltam. Törvényeimmel kifosztottam a rám bízott ország polgárait, kastélyokat, palotákat, házakat, földeket, bányákat, részvényeket vettem. Az általam kifosztott, tönkretett, mindenükből kiforgatott szerencsétleneket megvetettem, porba aláztam… S most kastélytömbök ólomsúlya alatt roskadozom, puha testem folyton szétlapul a súly alatt. Majd mélységes hasadék nyílik meg előttem, belezuhanok, akár a bánya mélyére, és föl kell küzdenem magam a felszínre, hátamon a kastélyokkal… Amikor már milliméter vékonyságú puha testem a súly alatt, akkor valahogy fölevickélek a mélyből, aztán vánszorgok tovább.

Szavait sikoly szakítja meg: egy háztömbös csiga zuhan sebesen alá. Földrengés támad, ahogy földet ér, a mélységbe belezuhannak mind a hárman, s némán küszködve kúsznak a meredek falon fölfelé, a napfényre, ahol remélik a szabadulást. Majd mikor végre hosszas küszködés után sikerrel járnak, megpihennek egy szusszanásnyira, s lihegve megszólal a harmadik:

- Sorstársaim, én vezető politikus voltam, loptam, csaltam, harci helikopterekkel és repülőgépekkel, kábítószerekkel kereskedtem, titkos paktumokat kötöttem külföldi nagykövetségeken, amelyekkel háborús helyzeteket teremtettem. Minden tekintetben visszaéltem hatalmammal.

Szavai elhaló sikolyba fúlnak: egy beléndek nő ki mellette a földből hirtelen, s mérgező nedve a háztömb alá szivárog, a zuhanó háztömbös csiga puha testébe.

Vonaglik, a háztömbök a hátán porrá zúzódnak, majd kibukkan alóluk, s újabb háztömbök nőnek a hátára. Hosszas siránkozás után így szól: - A beléndek a büntetés a kábítószerrel való kereskedés miatt! S ez mindig így megy: hátamra nő a háztömb, egy hurrikán fölragad, majd leejt, a kráterből, amit ütök, föl kell vergődnöm, s akkor a beléndek méregesője eláztat… Ó, bár ne követtem volna el bűneimet!

- Mi is ezt mondjuk saját bűneinkre, sorstársunk! De itt kell hagyjunk, mert már hallani a lépteket…

S valóban: csoszogó – koppanó léptek közelednek. Az ember hosszú bottal gyűjti zsákba a csigákat: házasat, háztömböset, zuhanó háztömböset, kastélytömböset… Mert a büntetés az, hogy ahogy ők elűzték egykor a kifosztott, rászedett embereket, s örök hontalan vándorlásra kényszerítették őket, úgy most hátukon a kiérdemelt kastély- vagy háztömbökkel meg se állhassanak hosszabb pihenőre. Mert ha megállnak, jön a Csigagyűjtő. Vagy a nap szárítja ki puha testüket.

S irigykedve lesik, sóváran vágyják a meztelen csiga sorsát: ő elbújhat az aljnövényzetben, meg is állhat, haladhat is. – Persze, ő csak a végrehajtója volt a határozatoknak, törvényeknek, nem kiötlője!...

S a zuhanó háztömbös csigát fölkapja a hurrikán, a kastélytömbös belezuhan a megnyíló mélységbe, a háztömbös pedig rettegve sikolt föl: a csigaszedő bot árnyéka vetül rá, s ő rémülten iramodik meg csigát meghazudtoló sebességgel a háztömbök súlya alatt szétlapulva…

S a három csiga szüntelen látja maga előtt, ahogy még emberként, jogtalan szerzeményeit boldog önteltségben bitorolva élvezi életét, s váratlanul zökken egyet forgásában a Föld, árnyék borul mindenre, majd alakot ölt belőle egy fénylő lény, akinek szava ítél. S az árny ráborul az addig ismert városokra, országokra, földrészekre, tájakra, emberre-állatra, mindenre, majd mire eltűnik, a Föld arculata megváltozik: sehol sincsenek városok, emberek, a civilizáció addig ismert arca megszűnt. Helyettük csigák lepik el a földet, ameddig a szem ellát: folyók, ösvények kanyarognak, erdők zöldje tarkállik festői foltokban, apróbb-nagyobb állatok neszeznek az aljnövényzetben, a fűben, amely néhol a korábbi erdők fái magasáig is fölér. S léptek csoszognak – koppannak, botok nyúlnak a csigákért, hogy zsákokba gyűjtsék őket… Csupán a meztelen csigák bújhatnak meg előlük. Ekkor valahonnan szózat hallik:

- A csigatársadalom úgy lakol meg az emberként elkövetett bűnökért, hogy átélje, míg e mágikus Földön él, amit mások ellen elkövetett. Aki kastélyokat, palotákat, házakat, földet, bányákat harácsolt, vagyont halmozott föl, az kastélytömböket hurcoljon hátán! Zuhanjon a megnyíló mélységbe, küzdje magát a felszínre, majd vánszorogjon tovább! Nincs megállás, ahogy benne sem volt könyörület azok felé, akiket kiforgatott vagyonukból, megvetett…E mágikus Földön az ilyen tartozzon a kastélyos csigák osztályába! Aki politikusként lop, csal, harci helikopterekkel és repülőgépekkel, kábítószerekkel kereskedik, titkos paktumokat köt külföldi nagykövetségeken, aki háború szélére sodorja az emberiséget, az a zuhanó háztömbös csigák osztályába kerül! Aki harácsol, ingatlanjaikból forgatja ki embertársait, lop, csal, az a háztömbös csigák osztályában sínylődik mostantól! Aki pedig ezek végrehajtója, kiszolgálója volt emberként, itt a meztelen csigák osztályába kerül! A szabadulás minden esetben az elkövetett bűnök súlyától függ. A büntetésvégrehajtók emberi alakot öltött lények, akik valójában e mágikus büntetés felügyelői. Ha a bűnhődés kiegyenlíti az elkövetett bűnöket, akkor van szabadulás…

S a bűnös ember csatakosan ébred…

2020. 12. 03., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©