J. W. Cassandra:

Por a porhoz

A "Por a porhoz" című versem gyakran visszatérő, egyúttal ösztönző elmélkedés a halandóságról és az isteni igazságosságról. A vers archaikus, bibliai kádenciát, ritmust alkalmazva tárja föl a "megvetett senki" és az őt elnyomó, névtelen hatalom közötti konfrontációt. Ez a kádencia látható a versszakokat lezáró utolsó két sorban. Amíg az első két versszakban az igeidő jelen, addig a két utolsó versszak ismétlődő sorainak első fele múlt időre vált: ez is a véglegességet hordozza. A lírai én önsorsától eljut az ellenséges hatalomhoz, majd onnan az örökhöz. A vers végső számvetés, ahol minden átok visszatalál eredőjéhez, és a lírai én bizonyosságként állítja az isteni igazságszolgáltatást az elnyomó hatalom ellenébe.

Míg a "Holdsugárösvény-misztérium" ciklus röpke bepillantást nyújt az ezüstfátyollal lepett mágikus birodalomba, a "Por a porhoz" annak antitéziseként jelenik meg. Bár a jelenlegi vers nem része a Holdsugárösvény-misztérium" ciklusnak, mégis benne rejlik a mágikus birodalomba való belépés lehetőségének elmulasztása is, ha a teljes cilkus után a "Por a porhoz" című verset is elolvassuk.

Én, a megvetett senki
Merem fejem a porból
fölemelni.
Por beszél porhoz,
Por száll vissza porhoz –

Szavam erőtlen, elfúl,
Mégis reád visszahull
mint átoksúly.
Por beszél porhoz,
Por száll vissza porhoz –

Válaszod kígyó nyelve,
Mérge mégsem mar engem:
magadba marsz.
Por beszélt porhoz,
Por száll vissza porhoz –

Minden egy, mint az örök.
Megjártad immár minden
átok-köröd.
Por beszélt porhoz,
Por száll vissza porhoz –

2026. 02. 16., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©