J. W. Cassandra:

Az Eón

"Az Eón" című verset nemrég írtam, és verseim közül az egyik elsővel azonnal párhuzamba is állítottam már a megírásakor. Műfaja epigramma. Szerkezete a "Homo Sapiens Sapiens 1981" című vers szerkezetének a fordítottja. Ezt tudatosan alkottam meg így.

A vers szubjektuma a fönti, korábbi epigramma lírai énjével azonos lény, aki itt már nem foglya a dimenzióknak, mert a burok szétreped, és a lény megszabadul : ez a Felemelkedés verse.

Ehhez az Alászállástól a Középen át tartó íven keresztül jut el a szubjektum.

Az Eón itt a gnosztikus kozmikus alapelv, a Forrás megszemélyesítője, aki egymaga ural mindent.

A "Homo Sapiens Sapiens 1981" című verssel, amelyet negyvenöt évvel korábban írtam meg, valamint a Kráter-seb című verssel ez az epigramma olyan ívet alkot, amely egyrészt az ember vagy lény életét is átfogja, másrészt a kozmikus és gnosztikus korszakívet is alkotja. Ezért tettem a három költeményt egy helyre, mert a valódi mondanivalója csak akkor bontakozik ki, ha mindhármat elolvasod egymás után. 

Felemelkedés

Burka reped le rólad kövült
dimenzióknak –
ősök villáma villan lánggal –
korszakot Eón old csak.

2026. 05. 18., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©