J. W. Cassandra:

A Hold gyűrűje

"A Hold gyűrűje" című vers a Holdsugárösvény-misztérium ciklus hetedik, egyben utolsó verse. A lírai én játékos feltételezésével indul a vers: a Hold gyűrűjének elcsenésével: mi történik, ha ellopja valaki? A lírai én gyűrűt ezüsttükrű tóba hajítja: ezzel a gyermeki mozdulat átvált kozmikus és mágikus képbe. A gyűrű csillaggá válik és bűbájos dolgok veszik kezdetüket. A lírai én megszólítottja, aki akár az olvasó is lehet, az ezüstpermettől a Hold kapujához jut, itt a léttáncba dobban bele.

A vers másik fele a gyűrű feltételezett elveszéséről, elcsenésének mágikus következményeiről szól. A ciklus összes versében felbukkanó titok itt is megjelenik. A teljes költeményt a gyermeki, ártatlan csintalanság – elcsen, tóba hajít, tánc és a mágia – bűvös permet, léttánc, ezüst holdfátyol, örvénylő fény – összefonódása jellemzi. A vers ritmusa játékos, mondókára, inkantációra, azaz ráolvasásra is emlékeztet, amit az angol változatban is megkíséreltem visszaadni.

Úgy gondolom, most, hogy a teljes ciklust közzétettem, érdemes minden versét újra elolvasni sorrendben is: így fog igazán kiviláglani a Hold misztériuma és a mágikus atmoszféra, amit megkíséreltem ezekben a versekben úgy megfesteni, ahogy a versek megírásakor éreztem.

Jó olvasgatást kívánok!

Hold gyűrűjét ha ellopom,
Ezüsttükrű tóba dobom!
Fodrot vet a gyűrű, ráncot,
Bűbáj éleszt bűvös táncot!

Hold gyűrűje csillag: forog,
Fénye gyönge Földre csorog.
Kire hullik ezüstpermet,
Annak nyílnak bűvös termek.

Holdezüstös csarnok várja,
Hold kapuja sarkig tárva.
Léte beledobban táncba –
Nem lesz többé világárva!

Hold gyűrűje ha elveszett,
Álmaidban nálam leled!
Ám elcsenni sose próbáld!
Hold bűbája megbabonáz.

Hold gyűrűjét ha ellopod,
Ezüsttükrű tóba dobod!
Gyűrűt vet a tó, mi titok,
Holdfátyol fed, misztérium...

Nem csenheted Hold gyűrűjét:
Titok fedi, örvénylő fény.
Fényét fedi ezüstfátyol,
Ha rátalálsz, el is bájol...

2026. 02. 11., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©