J. W. Cassandra:

A LÉT igézete

"A Lét igézete" című vers az "Öntudatra ébredt örökkévalóság" című verseskötetem második, "A Teremtés tűzvihara" című ciklusában található. "A Tigris dala" után még négy vers következik, amelyeket nem fogok közzétenni. A jelenlegi a ciklus záróverse, a sorban a tizenkettedik. A címe "A Lét varázslata" nyitóvers címének változata, ami arra is utal, hogy a ciklus nyitánya és lezárása voltaképpen ugyanazt járja körül: a teremtő hatalmakat és azok teremtő mágiáját.

"A Lét varázslata" című nyitóversben az összes teremtő hatalom egyetlen személyben összpontosul, akit a lírai én te-ként szólít meg. Ő a mágus, akivel az olvasó azonosulhat. Így lesz részese a teremtésnek.

"A Lét igézete" záróvers újfent felvonultatja a három teremtő hatalmat, de a versben megjelenik a sámán, aki a teremtő erőket is uralja. Majd ettől a közvetítő erőtől a lírai én a te-ként megszólított olvasóhoz fordul: míg elveszetten bolyong, mit sem tud arról, hogy ő maga a LÉT fakasztója. Ez a végkifejlet, bár a műfaj vers, katartikus élményt jelent az olvasó számára, és ez egyúttal a ciklus csúcspontja is.

Jó olvasgatást kívánok!

Sárkányháton lovagló Tigris,
Tigrisháton megülő Sámán –
A Tündér győz, hatalma teremt
Lelked mohos ó-kútján új világokat.

Szárnya suhan Tűzsárkánynak,

Dala zendül Tigris torkának,
Igézete teremt álmokat Sámánnak…

Csodák fakadnak rejtekedben,
Tündérbűbáj bájol létbe vetetten –
Míg igézet ösvényén bolygsz elveszetten,

Sárkányszív dobban mellkasodban,
Tigrisszem éber sugara benned villan,
Tündér hatalma át- meg átitat:
Fenséges LÉT, fakasztód, íme, itt van!

2010. 07. 15., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©