J. W. Cassandra:

A Lét varázslata

/Nyitóvers/

A vers az első, Öntudatra ébredt Örökkévalóság című kötetem második, A Teremtés tűzvihara ciklusának a nyitóverse. A teremtés jelenik meg benne: a teremtés mitikus lényei, a Tigris, a Sárkány és a Tündér. Metaforáik hangsúlyozzák a teremtőerők vadságát, a kavargó örvény sodrásának erejét: tigriskarom, sárkányordítás, tündérigézet. Amikor mindez elül, akkor látható a lényeg: minden rettentő, varázserejű teremtő lény benned él...

A lírai én megszólítja az olvasót, végig hozzá szól. Ezáltal a vers hangvétele személyessé válik. A Teremtés keretei kiszabott keretek, erre utal a forma: a szonett. Ugyanakkor zabolátlanok és megzabolázhatatlanok is, ez látható abban, ahogy a sorok időről időre szabálytalanok, szétfeszítik a keretet. A vers tele van enjambement-nal, az első versmondat három versszakon át tart. 

Ennek a versnek van egy másik lényeges vonatkozása is: a három teremtő, mitikus alak egy-egy könyvemben is megjelenik, a könyvek mind egy-egy ilyen alak köré fonódó teremtéstörténetet dolgoznak föl. Nevezetesen a Sárkányét, a Tündérét és a Tigrisét. A könyveken még dolgozom.

Tigriskarom vési ki előre utad,
Sárkányordítás visszhangja rendíti agyad,
Tündérigézet ül lelkedre álmaival,
Kísérik lépésed, botladozó, gyönge

Lény, kit vad teremtőerők kivetettek
A Lét vad, gyilkos, kavargó örvényébe,
És ha a Tündérvarázslat szertefoszlik,
Sárkányordítás visszhangja eloszlik,

Tigrisszem igézete, karma elenged,
Lásd: tenmagad hajtottad, íme, végre
A CSODÁT: létrehívva Teremtés Hajnalát.

S torkod zengje akkor a bősz Tigris dalát,
Visszhangozza Tűzsárkány orkánját, lásd:
Tündér, az igéző; Sárkány, Tigris – te vagy…

2010. 07. 15., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©