J. W. Cassandra:

A Sárkány tánca

A Sárkány tánca az első, "Öntudatra ébredt Örökkévalóság" című kötetem "A Teremtés tűzvihara" című ciklusának negyedik verse. A sárkány hatalmáról, mágikus erejéről, a tündérrel folytatott párharcáról szól. Leírja, hogyan álcázza magát, hogyan kendőzi magát tündérré, és milyen módon képes tomboló erővel úrrá lenni mindenen. Hatalmas indulatát, erejét a versforma fogja keretbe és enyhíti: kitörő indulatát fékezi a szonett.

A tündér itt a sárkányon keresztül jelenik meg: csak annyiban látni, amennyiben a sárkány a tündér bűbáját használja fel saját ereje mellett arra, hogy mindenen győzedelmeskedjen. Mégis az egyik teremtőerő kozmikus erejű táncát láthatjuk benne, amely a fent említett párharcból bontakozik ki.

Tomboló erővel nyűgöz a Sárkány,
Merít erőt tündéri bűbáj, varázs
Hatalmán: lenyűgöző táncát míg
Tündérré kendőzött lába ropja,

Torkodon sebet tép sárkánykarma,
Mancsával lecsap rád; míg lenyűgöz,
Lángja elhamvaszt, s míg szeme
Bűbájt tükröz, ezer szemén kicsap

Valódi arca, lényege, magja:
Elemészt téged, világod – vad indulattal.
Menekvést gátol a tündéri bűbáj:

Nem veszel erőt varázs-hatalmán.
Tomboló erővel vad tündér-táncát
Ropja a Sárkány, elveszejt ereje: az ármány.

2010. 07. 15., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©