J. W. Cassandra:

A teljesség dala

A teljesség dala az Öntudatra ébredt Örökkévalóság című kötetem első ciklusának, a Csillagok Könyvének a hatodik verse. A lírai éntől és annak kivetülésétől, otthonától indul ki, majd eljut a csillagokon át a valódi lényig. A felfedezést az idegenszerű érzés indítja el, s a misztikumig jut, amelyet a csillagfény közvetít, miközben a Csillagok Könyvét is feltárja. A múlt ennek éppúgy része, mint a jelen és a jövő. A teljesség dalát az áldozat nem hallja, csupán az Örök Lény Gyermeke, aki egyaránt értője a léleknek és a Csillagok Könyvének. A vers kulcsmondata:

" Áldozat az, ki annak érzi magát,
Ki az Örök Lény része, hallja teljesség dalát…"

Ez a dal felölel halandót és halhatatlant, hétköznapit és okkultat, természetfölöttit - mindent. Formája szabadvers.

Csillagfény ha éjjel tükrödbe villan,
Mélységek örvényét nyitja, csillanva illan
Tova, föltárul szemednek idegen lét hona:
Úgy látod önmagad, otthonod, mint soha.
Idegen szoba néz a tükörből vissza,
Idegen lény vágyait, bensőjét mutatja.
Sosem látott fénnyel föltárja lényeged,
S látod hirtelen: nem tudod, ki ez, nem ismered.
Elfuthatsz előle, vagy kukucskálhatsz kintről –
Idegenként látod, ki vagy: kiléphetsz a vízből
A fénylő lét csillogó egére, hol csillagfény íve
Írja könyve dallamait kíváncsi szívbe.
Megismerheted azt, akit eddig nem láttál,
Szembe találkozhatsz kandikáló vágyán
Önmagad titokzatos ködfátyolba búvó lényegével,
Mely csillagfényben látva azonos örök Lényekével.
Kíváncsi csillagfény íve tükrödbe rajzolja
Csillagok könyvének rejtett lapját, oda-
Varázsolja öröklét tükörét,
Megláttatja veled fénylő lényegét.
S látod immár te is: az vagy, aki voltál,
Nem idegen, hisz zeng szívedben zsoltár.
Zsoltár áldozatról, szenvedés pokláról,
Hálaének arról, aki voltál egykor.
Az is megmaradtál, s látod is immár:
Csillagfénynek ívén az áldozat sem fáj.
Áldozat az, ki annak érzi magát,
Ki az Örök Lény része, hallja teljesség dalát…
Csillagok Könyvébe van az beleírva,
Áldozat nem hallja, mindhiába nyitja.
De hallja az Örök Lény Gyermeke, ki tiszta,
S csillagok reszkető fátylával lelkedbe hajítja.
Ívben röpül lefelé csillagfátylon dallam,
Sziporkázva reszket, míg lelkedbe csobban.
Megreszket a lélek, titkokkal terhes lét édes zamatot ád,
Csobbanó csillagfény tóba veti fodrát…

2011. 01. 15., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©