J. W. Cassandra:

A Tigris színre lép

A Tigris színre lép című versem az első, "Öntudatra ébredt Örökkévalóság" című kötetem második, "A Teremtés tűzvihara" című ciklusának harmadik verse. A nyitókép a két előző vershez képest nem a teremtés vad hajnala, sem nem vad éjszakája, hanem sápadt hajnal. A korábbi gomolygó teremtő táncot és vad, riasztó lángorkánt itt az égen felragyogó tűz váltja fel, és a rettegés helyett diadalmámor dala hangzik: a vers. 

Itt jelenik meg a harmadik teremtő hatalom, allegorikus képekben. Az első az antagonisztikus ellentétben látható jellemvonás: "tomboló nyugalom". A továbbiakban puha mozdulatai, villámgyors mozgása és bundája jelenik meg érzékletes allegorikus képekben: puhán cikkan, sárgán villan a csíkok lángja. Ő a béke őre a világban: gyilkos láng. Ez újabb antagonisztikus ellentét, amely később oldódik föl. 

A vers újabb részében a lírai ént uralja a tigris, majd azonosul vele: nyugodt erő önti el. A tetőfok végül a győzelmi mámor felzendülése a Teremtés sápatag hajnalán.

A Teremtés sápadt hajnalán
Az égen a tűz fölragyog –
Róla szól diadalmámor-dalom:
Végigszánt az égen tomboló nyugalom:

Puhán cikkan a légben, sárgán
Villan az égen a csíkok lángja:
Gyilkos láng őrzi a békét a világban.
Nyugalom ára vérszomj,

Vérszomj ára a türelem;
Vadászó Tigris oson velem –
Mozgatja tagjaim, ural:

Nyugodt erő villan tagjaimban.
Ugrik a Tigris, győzelmi mámor
Zendül a világon – a Teremtés

Sápatag hajnalán.

2010. 07. 15. J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©