J. W. Cassandra:

A végtelen pántlikája

A végtelen pántlikája című verset még 2025 februárjában írtam, de csak most fordítottam le. Még nem raktam be egyik kötetembe sem. A vers maga allegória: a tündér, aki álruhában fordul, maga a Föld. Ugyanakkor annál jóval több is. A tündér tánca, a folyó pántlikája, az égi szép felleg, a zöld szoknya, a vulkánokkal pötyözött pruszlik - minden a kozmikus táncba hív: a kéklő folyó a végtelenbe visz. 

A második versszak után egy ráverő sor áll, majd az utolsó versszak után egy kétsoros zárja a költeményt. A ráverő sorok sűrűn fordulnak elő a verseimben.

Remélem, megérzed azt a sajátos hangulatot, amely írás közben elfogott.

Kibomlott a kéklő folyó,
A végtelen pántlikája:
Körbefolyja a földgolyót –
Tündér fordul álruhában.

Zöld szoknyáján kék szalag,
Barna pruszlikján tenger,
Pöttyözik vulkánok, láva,
S ráborul égi szép felleg.

Fönt és lent egyformán forog…

Derekát övezi szent folyó,
Pruszlikján ég a tűzgolyó:
Zöld szoknyában tündér ring,
A Föld a végtelennek int.

Kibomlik a kéklő folyó,
Végtelenbe visz pántlikája…

2025. 02. 04., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©