J. W. Cassandra:

Csillagok italát töltöm

Ez a versem az Öntudatra ébredt Örökkévalóság I. kötet Csillagok Könyve ciklus második verse. Arról a lényről szól, aki csillagködök fényévein át érkezett e világba, s messzi világokba tart. Ősidőt hordoz, misztikus alakja törvényt sejtet és csillagok vérével telíti meg aranyserlegét. A költemény alanya nem azonos velem.

Nem vagyok én e világra való,
Csillagokon túlról ahogy jöttem,
Csillagfátyol ereszkedett alá:
Távoli lélek-útról érkeztem.

Nem lelem én helyem itt e Földön,
Világok sóhajára fülelek,
Nem adom vérem: csillagokból töltöm
Habzó italú aranyserlegem.

Csillagködök fényévein jöttem;
Csillagok vére hull földre rólam,
Messzi világok hívnak – szavuk előttem
Törvény – szikrázón hamvad a tónak

Reszkető tükörén vérük, mi csordul,
Vándorbotom botorkál, megbotlik,
Ős-időm tétován ki-kicsorbul,
Csillagköd-ív száll tova – elmúlik…

2011. 01. 14., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©