J. W. Cassandra:

Csillagok italát töltöm

Ez a versem az első kötet Csillagok Könyve ciklus második verse. A lényről szól, aki csillagködök fényévein át érkezett, és messzi világokba indul. Ősidőket hurcol magával, misztikus alakja előrevetíti a törvényt, és csillagok vérével tölti meg aranyserlegét. A vers szubjektuma nem azonos velem.

Nem vagyok én e világra való,
Csillagokon túlról ahogy jöttem,
Csillagfátyol ereszkedett alá:
Távoli lélek-útról érkeztem.

Nem lelem én helyem itt e Földön,
Világok sóhajára fülelek,
Nem adom vérem: csillagokból töltöm
Habzó italú aranyserlegem.

Csillagködök fényévein jöttem;
Csillagok vére hull földre rólam,
Messzi világok hívnak – szavuk előttem
Törvény – szikrázón hamvad a tónak

Reszkető tükörén vérük, mi csordul,
Vándorbotom botorkál, megbotlik,
Ős-időm tétován ki-kicsorbul,
Csillagköd-ív száll tova – elmúlik…

2011. 01. 14., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©