J. W. Cassandra:

Csillagvizet csordíts!

A vers az első, Öntudatra ébredt Örökkévalóság című kötetembe tartozik, az  első, Csillagok Könyve című ciklus ötödik verse. A címbeli felszólítás egyrészt folytatódik, másrészt kibontja a csillagvíz fogalmát, és misztikus köntösbe öltözteti a célt. A Vízöntő alakja a zodiákus szimbólummal is gazdagítja és árnyalja a versbeli jelentésrétegeket. Alliterációi a felszólító mondatok mellett zenei hangzással hívják fel a figyelmet arra, hogy a versbeli megszólított alaknak, az olvasónak kell tennie azért, hogy a csillagrajzás magasságáig hágjon, és elérje a misztikumot magát: az Ősfény honát. 

A vers a ciklusbeli előző költeményekhez lazán kapcsolódik, ugyanakkor előre is mutat a ciklus további darabjai felé, amelyek együtt egyfajta ívet alkotnak.

Nézz föl az égboltra,
Éji szikrák fényét
Alázattal szemléld!
Ragyogást véss botra,

Mely vágyűző útra
Kél markodban tova,
Mit lelkedbe olt ma
Szikrázó csillagraj.

Fátylukat fölfedve
Sugár-utat találsz.
Sosem lépsz följebbre,
Ha hágcsójukra nem hágsz!

Csillaghágcsón hágva
Egyre magasabbra,
Csillagvizet csordíts
Vízöntő alakra!

Csillagvizet csordíts
Csorbult csuprodba,
Csillagrajzáson vígy
Ősfénynek honába!…

2011. 01. 15., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©