J. W. Cassandra:

Fekete Sárkányszív és Keleti Szél legendája

A "Fekete Sárkányszív és Keleti Szél legendája" a nyolcadik sárkánylegendám a "Sárkánylegendák és -mesék" című legendáskönyvemből. A legenda a legkeletibb szigetről és birodalomról szól, valamint Bíborpikkely, az egyik legádázabb gonosz sárkány elleni küzdelemről. Ki az "egyetlen vitéz"? Hogyan mentette meg a királylányt, aki oly gyönyörű volt, mint a balzsamos tavaszi szellő?

Újra viszontláthatod a korábbi legendák szereplőit is, mint Vörös Sárkányharcos és Keleti Hajnal, emellett megismerheted a legkeletibb sziget szokásjogát is.

Jó olvasást kívánok!

Miután Fekete Sárkányszív magával hurcolta Keleti Hajnalt a Hold háta mögötti messzi-messzi csillagra, az Átváltozás Csillagára, és miután szövetséget kötött, vértestvérséget fogadott Vörös Sárkányharcossal, teljesen megváltozott, mint akit kicseréltek. Attól kezdve megszállottan védelmezte a gyöngéket, az elesetteket, s ha derékszíján fölizzott a fekete sárkányszív a csaton, amelyről nevét kapta, mindig tudta, hogy kihívója akadt létrehozói, a gonosz sárkányok körében, s azonnal táltosára pattant harcra készen. Ilyenkor a vértestvéri szövetség révén Vörös Sárkányharcos is tudomást szerzett a kihívásról, s azonnal testvére segítségére sietett. Nem volt az akkor sem másképpen, ha Vörös Sárkányharcost hívta ki az ellenség: olyankor Fekete Sárkányszív sietett az ő segítségére. Számtalan harcot vívtak meg így egymás oldalán, s nem akadtak legyőzőre: rettenthetetlen hírük, vitézségük bejárta az egész földtekét, s mindenki tisztelte őket az emberek körében, s tiszteletnek örvendtek a Sárkányok Népe körében is, mivel a Fekete Sárkányütközet és a Vörös Sárkánycsata öldöklő harcaiban, véres küzdelmében is részt vettek egymás oldalán, s nem görbült hajuk szála sem, pedig nem kímélték életüket a küzdelem során.

Fekete Sárkányszív magában sóhajtozott Keleti Hajnal láttán, mert immár tudta, hogy nem bírhatja szívét, ám sóvárogva vágyott olyan csodálatosan szép, erős, bátor társra, mint Keleti Hajnal, hogy megoszthassa vele életét. De akárhány elrabolt hajadont mentett ki a gonosz sárkányok karmai közül, egy sem dobogtatta meg szívét, egyik sem érintette meg lelkét, pedig szebbnél szebbeket ragadtak el a magas levegőégbe, ahová a sasok sem követhették őket röptükkel; vagy víz alatti palotáikba merültek alá a halálra vált szépséges lányokkal, s Fekete Sárkányszív sok-sok ilyen hajadont mentett meg a haláltól, s egy sem akadt köztük, aki visszautasította volna őt.

Fekete Sárkányszív azonban mindegyre sóhajtozott, ha nem látták, s egy szép napon elhatározta: nincs maradása többé Vörös Sárkányharcos házában, mert boldogsága látványa fájdalmat okoz neki. Ezért elhatározta: lovára pattan, rábízza magát a táltos ösztönére, s megy, amerre az viszi.

Oda is állt Vörös Sárkányharcos elé, aki szomorúan vette tudomásul testvére döntését, s épp búcsúkívánságaival halmozta el, amikor előtermett valahonnan Keleti Hajnal, aki így szólt:

- Édes férjem, régóta élünk már itthon, rég harcolunk egymás oldalán, s immár régóta lakik velünk testvéred, Fekete Sárkányszív. Mióta apám házából eljöttem, nem láttam elhagyott anyámat, apámat, testvéreimet, s igencsak belesajdult szívem a vágyakozásba, hogy ismét láthassam őket! Ezért kérlek, engedd, hogy meglátogathassam szüleimet és testvéreimet, s mivel tudom, nem éreznéd biztonságban gyermekeidet s engem, arra kérlek, ha teheted, kísérj el engem oda gyermekeinkkel! S még egy kérésem volna, édes férjem, amit bizonyára nem esik majd nehezedre teljesíteni: nemhiába vagyok asszonyod és gyermekeid anyja, nem véletlen neveznek Keleti Hajnalnak: hosszú ideje látom, mint emészti a bú titokzatos mételye testvéred, Fekete Sárkányszív szívét. Azt nem tudom, mi az oka, de kérlek, hívd meg őt is magaddal apám házába, s meglásd, mielőtt útra kelne oda, ahová halaszthatatlan teendői szólítják, jót fog neki is tenni egy kis változás!

Így szólva várta, mit válaszol Vörös Sárkányharcos.

Ő pedig Fekete Sárkányszívhez fordult:

- Keleti Hajnal igazat beszélt, testvérem! Nincs olyan halaszthatatlan dolog, amely ne érne rá addig, míg vendégeskedhetsz ott, ahol szívesen látnak. Ahol én lakom, ott a te lakhelyed is; ahol az én házam áll, ott a te házad is; s ahová elmenendő vagyok, ott a helyed mellettem neked is, mivel testvérem vagy. Ha bánat emészti szíved, oszd meg velem, testvéreddel, s megkísérlek segíteni rajta, vagy legalább enyhíteni.

Ám Fekete Sárkányszív nem fedte föl titkát, viszont beadta derekát: ő is útra készült a gyermekekkel és apjukkal-anyjukkal, akikhez testvéri kötelék kötötte.

Így azután hosszú előkészületek után elindultak a legkeletibb szigetre, ahol Keleti Hajnal családja uralta az országot, s szerencsésen meg is érkeztek oda. Hej, nagy volt a viszontlátás öröme! A vén szülők azt sem tudták, hogyan kényeztessék a fiúkat, s tisztelettel és szeretettel fogadták Fekete Sárkányszívet Keleti Hajnal és vejük testvéreként. Fekete Sárkányszív jól érezte magát a legkeletibb országban: a hajnal első sugarai már kedvenc táltosán találták, vadászott, barangolt, lovagolt, táltosháton hasította a levegőeget, megmártózott az aranyló sugarú patak vizében, s kezdett magához térni bánatából.

Harcok itt nem háborgatták őket, nyugalom, béke és boldogság vette őket körül. S akkor egy szép napon, amikor már jó ideje vendégeskedtek a legkeletibb országban, Keleti Hajnal szülei izgatott készülődésbe fogtak. Mint kiderült, Keleti Hajnal testvérhúgát, Keleti Szélt várták haza barátnőjétől, aki palotájuktól hétnapi járóföldre vendégeskedett, s jó ideje nem járt már otthon.

Ám amikor már épp megérkezett volna, a palotába egy halálra várt kisinas érkezett lóhalálában, arcra borult és rémült szavaiból alig tudták kivenni, mi történt:

- Uram, úrnőm, rettenetes borzalom… nem merem elmondani, esedezem… Keleti Szél… úrnőm, a kisasszony…

- De hát mi történt? Nem esik bajod, ne félj, nem lesz semmi bántódásod, csak beszélj! – szólt az uralkodó.

- Uram, leányod egy rettenetes, bíborpikkelyű, hosszú karmú, tűzokádó sárkány rabságába esett… Kiragadta őt a rusnya bestia a gyaloghintóból, lángcsóvát vetett a hintóra, a hordozók mind egy szálig szénné égtek… én földre vetettem magam rémületemben, s csak azt láttam, ahogy a magas levegőégben elfordul a beste sárkány Keleti Széllel a Sárkányok Földje felé – nyögte rémülten a hírhozó.

- Fegyverbe! Utána! Aki visszahozza, azé a keze!

- Jaj, mi lesz vele, édes uram, mi lesz Keleti Széllel, édes leányommal?

- Édes uram, Vörös Sárkányharcos, jöjj velem, nem hagyhatom őt!

- De hát hol ragadta el őt a hintóból a Bíborpikkelyű Sárkány?

- A Nap és Hold tisztásának kellős közepén – szepegte a hírmondó kisinas.

Aki vitéz csak találkozott a palotában, mind fegyvert öltött, lóra kapott, a hadsereg űzőbe vette a sárkányt, de nem akadt senki Bíborpikkely és Keleti Szél nyomára. A Nap és Hold tisztásán pedig ott hevert egy ezüstcsat, amely Keleti Szél kibomlott hollófekete tincseiből hullott alá. Észrevette azt Keleti Hajnal, s megszemlélte vele Vörös Sárkányharcos és Fekete Sárkányszív, akinek övén a fekete sárkányszív bíbor lángokban tört ki, s szüntelen lövellte őket magából.

Fekete Sárkányszív táltosával röpült Bíborpikkely nyomába, s követte őt testvére, Vörös Sárkányharcos és annak felesége, Keleti Hajnal. Ám Fekete Sárkányszív túl lassúnak érezte lova iramát, ezért fölélesztette szívében a sárkánytüzet, amit már hosszú ideje nem tett, s így a gondolatnál is gyorsabban űzte a bestiát. Harcostársa és Keleti Hajnal alig győzte követni őt. A sárkánytűz izzása megvilágította Fekete Sárkányszívnek Bíborpikkely röptét, s megmutatta célját is: a Vörös Sárkánysziklához tartott zsákmányával, s már elég közel járt hozzá.

Akkor Fekete Sárkányszív nagyot fohászkodott magában, erre minden sárkányok ereje beleköltözött, s annak segítségével utolérte, s meg is előzte Bíborpikkelyt a Vörös Sárkánysziklánál. Mire az odaért az ájult lánnyal, Fekete Sárkányszív már felkészülten várta.

Bíborpikkely pedig a szikla fölött irdatlan magasságból aláejtette Keleti Szélt, aki tehetetlenül zuhant alá, egy szempillantásra magához tért, majd a látványtól ismét elájult.

A sziklán azonban várta őt Fekete Sárkányszív, aki elkapta, a szikla oldalában lévő rejtekbe fektette gyorsan, s fölkapott táltosára, hogy bosszút álljon Bíborpikkelyen.

Bíborpikkely összes pikkelye izzani kezdett, bíborlángokat lövellt a rettenthetetlen sárkányölő vitézre, de ő ismerte a sárkánytűz fortélyát, s tudta, ha ellentűzzel él, nem égetheti meg a lángja. Így is tett, s fekete lánggal emésztette Bíborpikkely gonosz lelkét. Ám Bíborpikkely megindította a harcot a sárkányok égi fegyvereivel, s ekkor Fekete Sárkányszív zuhanni kezdett. Táltosa azonban aláröpült, elkapta, s ekkor ért oda Vörös Sárkányharcos, aki segítségére sietett. Keleti Hajnal előbb húgát kereste meg, majd ő is Bíborpikkelyre támadt. A háromszoros túlerővel szemben a bestia egyre jobban gyengült, mert ekkor már három olyan ellenféllel harcolt egyszerre, aki egyaránt járatos volt a fegyveres és az égi harcban, s akinek akarata áthatolhatatlan páncélt jelentett Bíborpikkely akarata ellenében. Ekkor Bíborpikkely segítségül hívta minden gonosz sárkányok öreganyját, a Sárkányboszorkát, de Fekete Sárkányszív egy óvatlan pillanatban beletaszította Sárkányboszorkát Bíborpikkely lángjaiba, s azzal egy ellenséggel kevesebb maradt, majd egyesült erővel legyőzték Bíborpikkelyt.

A sárkány bíborszikrákat szórva lehelte ki beste lelkét, épp időben, mert már ébredezett a Sárkányszikla oldalán a rejtekben Keleti Szél.

Akkor három aggódó arc hajolt fölé egyszerre, de ő csak Fekete Sárkányszív íves, fekete szemöldökét, zöld szemének aggódó szikráit látta, a forradást észre sem vette arcán, ahogy azt sem, hogy száz sebből is vérzik, s azt sem, hogy rég nem látott nővére és sógora legalább olyan aggodalommal tekint rá, ahogy a sárkányölő vitéz.

Mert akkor sóhajtott egyet, fölnyitotta smaragdzöld szemét, fölhúzta félkör alakú szemöldökét, cseresznyevirág arcába visszatért az élet, fekete fürjei rakoncátlanul meglebbentek, rózsapiros ajkát szóra nyitotta, s megkérdezte:

- Mi történt velem, hol vagyok?

Amire a választ el sem akarta hinni, s igaz, hogy hárman mentették meg, de akinek szívét adhatta, egyetlen vitéz volt csupán. S az egyetlen vitéz szívét rabul ejtette a smaragd-tekintet, a cseresznyevirág üdeségű arc, a hollófürtök, az apró, kecses termet, s legfőképpen könnyed járása, amely olyan volt, mint amikor a rózsaszirmokat meglebbenti a hajnali szellő, mert tündérek hágnak rájuk. Muzsikáló hangja pedig édes zene volt Fekete Sárkányszív fülének, s a söprűs pillák alól kivillanó huncut tekintet kárpótlást ígért minden búbánatért.

Lovára ültette maga mögé, Vörös Sárkányharcos és Keleti Hajnal pedig szintén nyeregbe pattant, s így érkeztek vissza a legkeletibb birodalomba a palotába, ahol már minden fehérlett a gyász jeleként.

Amint a levegőeget hasító három táltost megpillantották, megszólaltak a kürtök, fölharsantak a harsonák, s az udvar népe kitódult csodalátni. S a csoda be is következett: az elrabolt és visszahozott Keleti Szél kecsesen libbent a nyeregből a földre, s tért meg szüleihez, akik boldogsága nem ismert határokat.

- Az a szokás, mint tudod, fiam, hogy hét esztendőt leszolgál leendő felesége szüleinél az, aki asszonyt akar vinni a házához, mégpedig ez az állhatatosság és a hűség próbája. De ez esetben kivételt teszek és eltekintek ettől a szokástól, hiszen a biztos haláltól mentetted meg gyermekemet. Ha te is úgy szeretnéd, s ő is, vedd őt feleségül!

Fekete Sárkányszív boldogsága nem ismert határokat, hát még, amikor Keleti Szél fölvetette fejét, haját hátrarázta, s szemlesütve, mégis ragyogva így szólt:

- Eleddig nem gondoltam férfira, apám, mint jól tudod, szívem nem húzott senkihez, de Fekete Sárkányszívhez szívesen megyek feleségül, s nem azért, mert így kívánod, vagy mert adott szavad nem szegheted meg, hanem mivel rabul ejtette szívemet.

Így történt, hogy Fekete Sárkányszív és Keleti Szél egybekelt, hét országra szóló lakodalmuk híre szertefutott a világban, s egyre özönlött a tömérdek meghívott és hívatlan vendég, s vége-hossza nem volt a nagy örömnek és boldogságnak.

Majd mikor megunták a lakodalmat, fölpattantak Fekete Sárkányszív táltosára, s elröpültek annak hajlékába. Hosszú életük során sűrűn vendégeskedtek testvéreiknél, s látták őket is vendégül, sok harcban vettek még részt, s gyermekeik is születtek, akárcsak Vörös Sárkányharcosnak és Keleti Hajnalnak. De ők sosem feledték Keleti Szél tekintetét, amikor három megmentője közül csak egyet látott, s föl is emlegették néha…

2009. 07. 16., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©