J. W. Cassandra:

Ha ítél az Igaz

"Ha ítél az Igaz": ez a legutolsó, az Igazról szóló versem eddig. 2025. november 18-tól december 21-ig három ilyen témájú verset írtam. A jelenleginek különös jelentőséget ad az, hogy a téli napforduló napján keletkezett, valamint az, hogy ez a harmadik.

Ha viszont a valódi jelentőségét tekintjük, akkor világossá válik a bűn és bűnhődés motívuma: "Bűnösöknek szörnyű, / Ártatlannak vigasz". A sugárzón fénylő arc metafora is az Igaz lényt írja le, aki felsőbbrendű. A halandóság és örök élet kérdésköre is más aspektusból tárul fel a versben: a halandó vét is azáltal, hogy él. Így az ómen, amely az Igaz Lényre utal, a "csillag, létbe bukó". Ugyanakkor a dualitás kifejezője az is, hogy az Igaz keze szétválaszt bűnöst és ártatlant, és azért száll alá, hogy a keresztútnál álló halandón segítsen. A keretes vers további szimbólumokat is rejt. A legfontosabb a Törvény, amelyet betölt a halandók körében. Ezen felül a lírai én egyes szám második személyben szól az olvasóhoz, ezáltal őt is belevonja a vers világába.

Az Igaz Lényről írt verseimet később majd egyazon ciklusba fogom összegyűjteni.

Bűnösöknek szörnyű,
Ártatlannak vigasz;
A nehéz lesz könnyű,
Ha ítél az Igaz.

Fényekből tör elő,
Sugárzó fény az arc,
Lényedről ítélő –
Ha tiszta vagy: vigasz.

Minden omlik alá,
Kő kövön nem marad,
Halandó vét, halál
Örök: ne védd magad!

Csak bűnösnek szörnyű,
Ártatlannak vigasz:
Választó kéz könnyű,
Nehéz lehull, Igaz

Ítél, törvénye él.
Igaz Lény, igaz fény
Ómen életúton:
Csillag, létbe bukó.

Átjár a sötétség,
Ha létbe lebuktál,
Igaz Lény segítség,
Ha állsz keresztútján.

Bűnösöknek szörnyű,
Ártatlannak vigasz;
A nehéz lesz könnyű,
Ha ítél az Igaz!

2025. 12. 21., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©