J. W. Cassandra:

Halhatatlan bánat

A "Halhatatlan bánat" az első, Öntudatra ébredt Örökkévalóság című kötetem Csillagok Könyve ciklusának a tizedik verse. A vers a tenger és ég találkozásáról, annak fényéről szól, amelyben létrejön a sokszínű világ. Fénytenger, fényvárosok, csillogó álmok festik meg ezt a világot, amely megtisztító vízzel halad fölfelé, ahol a csillag is reszket és az ég kárpitja meghasad. A tenger habja hullámhátán dajkálja az ég csillagait, ez a földi csillagvíz. A  csillagköd halhatatlan bánat köntösében az égbeli titkot rejti.

Ahol összetalálkozik tenger és ég,
Fény villan föl a láthatár legszélén.
E fényben szemléli ég tengerben magát,
E fényben létrejön a sokszínű világ.

Alábukó égnek sugaras Napja kél,
Tovafut, föltündököl fények tengerén…
Fényvárosok szöknek hullámokból égre,
Csillogó álmok hullnak tenger színére…

Ahol találkozik tenger vize éggel,
Csillag reszket, kárpit hasad, fényáradat,
Hangrobbanás keveredve fénylő léggel
Fölső égbe megtisztító vízzel halad,

Tenger habja simul végtelen hullámán
Égnek csillagait dajkálni a hátán.
Csillagvize Földnek fénylő tengeráram,
Csillagköde égnek – halhatatlan bánat…

2011. 01. 15., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©