J. W. Cassandra:

Hold-zsonglőr

A Hold-zsonglőr című vers az első a Holdsugárösvény misztériuma című ciklusban. A vers sejtelmes hangulatú, a misztikum lengi körül. Keretes vres, amelynek nyitóképében a lírai én jut föl a Holdba, aki egyes szám első személyben szól az olvasóhoz, és akinek ezüsttükrében nyílik útja a voltnak, azaz a régmúltnak, és amelyben megélednek a holtak.

A lírai én zsonglőrként labdázik ezüst és gyémánt holdakkal, ő a kapu őre. Ez a könnyed játék a hatalom szimbóluma is egyben: aki játszani képes a holdakkal, az mindeközben az égitestek fölött is hatalmat gyakorol. A verset lezáró keretbeli felszólítás arra is utal, hogy a misztérium-látónak olyanná kell válnia, mint maga a lírai én, aki természetfölötti hatalom.

Ezüst lajtorján hágok a Holdba:
Ezüsttükre tár utat a voltnak,
Gyémánttükrében élednek holtak.

Lajtorján az égbe fölhágok,
Ezüst holdakkal labdázok!
Kapuját elébed kitárom:
Ismerj meg, misztérium-látó!

Ám ha följutván meg mégsem látsz,
Leszel ezüst Holdban jég-gyémánt!
Gyémánt holdakkal labdázok –
Hold-kaput előtted bezárok.

Ezüstlajtorján hágj föl a Holdba!
Ezüsttükre tár utat a voltnak,
Gyémánttükrében élednek holtak.

2026. 02. 11., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©