J. W. Cassandra:

Hulló szikra

A Hulló szikra című verset még 2025 augusztusában írtam, az Égi-régi, furcsa pár előtt pár nappal. Témájuk és hangvételük hasonlósága miatt a XIII., "Tízezerszeres Nap" című kötetem "Hódolok áldozó, tiszta Fénynek" című ciklusába raktam be az itt előzőleg közzétett "Égi-régi furcsa társak" című verssel egyetemben. Így a két vers az áldozathozatal témaköréhez kapcsolódik. Viszont mindkettőt itt teszem közzé, mert a legújabban írt verseim közé is tartoznak.

A jelenlegi vers az ún. párverseim közé tartozik. Ezek elszórtan találhatók meg az eddigi tizenkilenc verseskötetemben. Azért párversek, mert vagy két egymással összefüggő, egymásra rárímelő, vagy ellentmondó vers; vagy pedig a versen belül két személy van jelen: a lírai én és az, akit megszólít, többnyire egyes szám második személyben.

A költemény kozmikus képpel indul: a "csillagoknak vérét veszik", és ezzel párhuzamosan az "alsó lét vizén örvény keletkezik". Utóbbi samanisztikus is a kozmikus távlat mellett.

A vers további része az áldozathozatalról, a megújulásról szól, s a végső versszak az áldozattal zár. Míg az első áldozatot a lírai én, a végsőt annak megszólítottja hozza meg. Mivel egyes szám második személyben szól hozzá, bárki lehet az - ettől válik személyes hangvételűvé.

Ha csillagoknak vérét
veszik,
Alsó lét vizén örvény
keletkezik;

Ha a csillag vére
sziporkázó fény,
Megújul, kit a sziporka
elér.

Hulló szikra – hulló
rózsaszirom:
Illatos vérem érted
áldozom.

S ha fényben újultan
visszatérsz,
Az Örökről dalolsz, írsz,
regélsz…

Majd csillaghullásban
felzokogsz:
Megérte végre
áldozatom!

Innentől alsó lét vizén
evezel felém:
Az örvény bezárul, el
többé nem ér.

Hulló szikra – hulló
rózsaszirom:
Illatos véred értem
áldozod.

2025. 08. 15., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©