J. W. Cassandra:

Lélek fénye röppen Észak-csillag körbe

Ma írtam ezt a verset, az angol változatát pedig tegnap. Ez a legújabb, és még nem raktam be verseskötetbe. 

Bizonyos szempontból és mértékig összefügg az előzővel: a lélek mint téma és a szimbólumok kötik őket össze. De míg az előzőben a lélek dermedt, itt a hajnali fénysugár megújulást hoz, a lélek fénye száll az Észak-csillag felé.

A lírai én megszólítja az olvasót - így teszi a költemény cselekvő részesévé. A misztérium pecsétjét ennélfogva az olvasó veti a mélybe, az ő tette nyomán borul virágba a titok, lepi és szépíti meg a misztérium fátyla a csillagarany fénnyel a Földet. A vers keretes: ez hangsúlyozza a lélek és az Észak-csillag titokzatos kapcsolódását, amely meghatároz mindent a Földön.

Remélem, ez a vers is tetszeni fog, akárcsak az előző!

Hajnali fénysugár
tép szét minden gyászt:
Lélek fénye röppen
Észak-csillag körbe.

Amint hajnal hasad,
lebegsz bíbor sugarán,
Angyalszárnyad érzed:
suhogva száll.

Túlszárnyalsz Észak-
csillagot,
Misztérium ezüstpecsétjét
dobod –

Ezüstös titok lefelé
permetez,
Ezüstös eső záporoz, mos
földet.

Szomjú talaj issza be
mohón,
S növel ezüstvirágot
titkokból.

Ezüstszirom, aranyszirom
nyit, ébred –
Misztérium fátyoloz
csillagarany fénnyel.

Hajnali fénysugár
tép szét minden gyászt:
Lélek fénye röppen
Észak-csillag körbe.

2026. 01. 19., J. W. Cassandra

All rights reserved. ©