hu



J. W. Cassandra:

Művész



Fotó: saját kép.
Fotó: saját kép.


"Művész"című novellám, azaz rövid drámai művem olvasható az alábbiakban. A történet "A Létforgatag maszkabálja" című novelláskötetembe tartozik. A művész alakját általánosítottam, ráadásul a partnerét sem fedtem föl. A világ bármely részén felbukkanhatnak és élhetnek, beszélhetnek egymással.

A párbeszéd a világot jelentő deszkák, a taps, a dicsőség és a hétköznapi valóság ellentmondásai körül forog, ezekre világít rá szarkasztikus hangnemben.





- Művész vagyok! A világot jelentő deszkán állok ki mindenki elé minden este. Rajtam a világ szeme!


- Mi hasznod belőle? Ha esténként kiállsz a világot jelentő deszkákra, szálkákkal lesz tele a talpad… Ha nincs társad – és miért lenne, ha egyszer rajtad a világ szeme -, és nem vagy kígyóember, aki estéről estére így szórakoztatja a nagyérdeműt, nem tudsz megszabadulni a szálkáktól. Akár élhetnél úgy a deszkán, mint hal a vízben… Hacsak nem szavalsz minden egyes szálkának, míg ki nem jön, vagy ki nem énekeled, nem segít rajtad semmi, a világot jelentő deszka és a világ szeme a legkevésbé.


- De művész vagyok! Szerepeket kapok, amiket eljátszhatok…


- Eljátszod az eszed is! Megeszed öregség-kenyered is, mert mi marad később? A művésznyugdíj, ha kiöregedtél? Ha megkapod is, hírneved megkopott, állad meg felkopott, mire a nagyérdemű világ szeme rád kancsalít…

Mire elég a művésznyugdíj? Éhenhaláshoz sok, élethez kevés… Művész helyett kivénhedt ripacs lettél. Tedd föl a kérdést: - Mivégre éltél?


- A művész minden este meghal és föltámad, átadja lelkét és testét annak, kit formálhat. Így ad a nagyérdeműnek szellemi kenyeret, hisz nemcsak kenyérrel él az ember…


- Ám a búzakenyér híján a művészet éhkoppot nyel, majd nyársat. Magad pódium helyett utcán találtad – hát akkor miért szavalsz?


- Mert jön a tavasz, jön még új tavasz…


- S lassan művész-kertben fűbe harapsz… Megérte?


- Fölesküdtem Thália papnőjére…


- Fölesküdtél, s mivégre? Neved is feledték, átlényegülésed csak emlék – ami nem valódi, az csupán ál-érték… Neved visszhangozták, majd elfeledték…

Gondold végig, mivégre éltél!...




2014. 06. 09., J. W. Cassandra





Minden jog fenntartva. ©


j--w--cassandra.hu> novellák>a létforgatag maszkabálja>művész> j--w--cassandra.hu> short stories>valiant dreams story book>parallel worlds>