J. W. Cassandra:

Vörös Sárkányharcos és Fekete Sárkányszív szövetsége

"Vörös Sárkányharcos és Fekete Sárkányszív szövetsége": ez a legenda a "Sárkánylegendák és -mesék" című kötetem hetedik legendája. A legenda elbeszéli, hogyan jött létre Vörös Sárkányharcos fő ellenfele, Fekete Sárkányszív. Mesél a gonosz sárkányok tanácskozásáról, Vörös Sárkányharcos támadásáról, a sértett büszkeségről, és a cselvetésről, amellyel Fekete Sárkányszív elrabolja Keleti Hajnalt. Ám segítségül érkezik a Smaragdsárkány: ő mutatja meg az utat a titkos menedékhez. Csodák tarkítják Keleti Hajnal kiszabadításának történetét. Végül kalandos úton-módon köt vérszövetséget a két egyenrangú harcos egymással, és ez a gonosz sárkányok alkonyát hozza el.

A legendát korábban megosztottam a www.updivine.com oldalon. Ott címsorokat is beraktam az egyes részek közé, itt ezeket kihagyom, csak az eredeti történetet teszem közzé. A történetből részletet osztok meg az Instagramon a fiókjaimban és a Facebook fiókom oldalán. 

Instagram linkek: www.instagram.com/j.w.cassandra

www.instagram.com/jw.cassandra

Facebook link: www.facebook.com/j.w.cassandra

Abban a múlt ködébe vesző időben, amely a mai népek megjelenését megelőzte, s amelyet az emberemlékezet homálya takar, Vörös Sárkányharcos színre lépését követően összegyűltek a gonosz sárkányok a Föld minden zugából, hogy tanácskozzanak. A tanácskozást pedig a Négy Folyó Sziklabarlangjába hívták össze, oda hirdették meg, hogy ezzel is borsot törjenek a Négy Folyó Sárkánya orra alá.

Ám szándékuk meghiúsult: a bölcsek bölcse, a Négy Folyó Sárkánya betelepedett a Négy Folyó Sziklabarlangjába, s amikor surrogva-zúgva érkeztek a gonosz sárkányok - akiknek fekete lelkét a fekete pikkelyek mutatták külsejükön -, kidugta fejét a barlangnyíláson:

- A hely már foglalt! Továbbképzés miatt tanácskozásra alkalmatlan… - s lángcsóvát fújt feléjük nyomatékképpen, ami megperzselte a fekete pikkelyeket a testükön, attól fogva borították a gonosz sárkányok testét tetőtől talpig vörösen izzó szélű fekete pikkelyek.

A gonosz sárkányok féltek a Négy Folyó Sárkányától, s meggyőződhettek arról, hogy igazat mondott: már készültek a jó sárkányok leszállni, ereszkedtek a barlangnyílás felé, s túlerőt jelentettek a Négy Folyó Sárkányával számukra. Ezért megfordultak a levegőben, elröpültek az óceánhoz, hogy megperzselődött pikkelyeiket lehűtsék, s végül is az óceán partján tanácskoztak. Hosszú ideig tanakodtak, mit lenne a legjobb Vörös Sárkányharcos ellen bevetni, mire azt határozták, hogy megalkotják az ellenfelét, aki méltó és képes lesz őt legyőzni is, mert akkor nem kényszerülnek erőiket folyvást megosztani az emberek, a jó sárkányok, és harcosuk között.

Ahogy határoztak, úgy is cselekedtek, fekete sárkányvérüket rácsorgatták egy kerek, lapos kavicsra, amelyre előzőleg sárkánykarmokat és -pikkelyeket helyeztek, sárkánylánggal bevonták, s az izzó anyagból kiformálódott egy vitéz: testét fekete sárkánypikkelyekből álló páncél fedte, a pikkelyek széle vörösen izzott, akár a tűz, lábán ugyanilyen vért, fején sárkánysisak, derekán sárkánykarmokkal díszített öv, amelynek csatján fekete sárkányszív sötétlett, s amely harc közben vörösen izzott, akár a tűz. Ez adta erejét, tudását, s erről nevezték el Fekete Sárkányszívnek. Fekete Sárkányszív azonnal képes volt küzdeni a harcok minden nemében, akárcsak létrejöttekor Vörös Sárkányharcos, s minden harci fogásnak, a fegyverekkel való bánásmód minden csínjának-bínjának birtokában volt.

Mikor a sárkánytűz elhamvadt, s helyén ott állt Fekete Sárkányszív, a levegőég hirtelen vörösen fölizzott, körben szerteszórva vöröslő szikráit, s lángot vetve, mindennemű fegyverrel egyszerre támadva, szemöldökét összevonva megjelent Vörös Sárkányharcos. Azonnal rá is lőtt Fekete Sárkányszívre, akit a támadás készületlenül ért, s meg sem várva, hogy ellenfele fölocsúdjon, a gonosz sárkányokra rontott, akár a förgeteg. Majd amikor vérbe fagyva feküdt mindahány gonosz sárkány, s Fekete Sárkányszív is, így szólt hozzájuk:

- Addig kell a kígyó fejét eltaposni, amíg nem támad! – azzal egy vörös lángcsóvában, amely körbelövellt minden irányba, eltűnt.

Fekete Sárkányszív pedig szörnyű bosszút esküdött, amit létrehozói, a gonosz sárkányok csak tovább szítottak sértett büszkeségükben. Attól kezdve Fekete Sárkányszív a legváratlanabb helyzetekben és pillanatokban támadt rá Vörös Sárkányharcosra, s ádáz küzdelmük végeszakadatlan tartott. Hol Vörös Sárkányharcos, hol pedig Fekete Sárkányszív győzött, küzdöttek fegyverekkel, azoknak minden nemével; küzdöttek gondolataik erejét összemérve, akaratukat egymás ellen feszítve; küzdöttek ébren és álmukban, s küzdöttek egyszerre minden világban is. De akárhol, akármilyen fegyverrel, módon estek is egymásnak, a szerencse hol az egyik mellé pártolt, hol a másikra mosolygott, mivel mindkettőjük mögött ott rejtőzött létrehozóik, a jóságos, illetőleg a gonosz sárkányok ereje, tudása és támogatása, s ahogy a sárkányok nem tudták egymást végleg legyőzni, úgy a vitézek sem.

Azután Vörös Sárkányharcos eltűnt Fekete Sárkányszív szeme elől hét teljes esztendőre, majd amikor újra előkerült, immár családja volt: oldalán tudta hitvesét, Keleti Hajnalt.

Fekete Sárkányszív beleszeretett Keleti Hajnalba, mert oly szép volt, amilyenről ő legfeljebb csak álmodhatott: léptei oly könnyedek, akár a tavaszi szellő, nevetése, mint csengettyűk halk csilingelése. Fekete Sárkányszív azonban gonosz tervet forralt.

Egy szép napon fölöltötte magára Vörös Sárkányharcos alakját, vonásait, megjelent Keleti Hajnal előtt, s rászólt:

- Siess, szedd össze a ruháid, fegyvereid, s jöjj, mert Fekete Sárkányszív ellenedre tör, el akar rabolni, hogy engem legyőzhessen…

Keleti Hajnal sietve összenyalábolta fegyvereit, némi ruhát, s belekapaszkodott annak karjába, akit férjének vélt.

Az pedig eltűnt vele rejtekükről, s olyan helyre vitte, amelyről csak a sárkányok tudtak: a Hold mögött rejtőzködik egy kis csillag, amely a Földről nem látható, s igen-igen távol van innen, oda röpült vele.

Fekete Sárkányszív minden képességét latba vetette, hogy Keleti Hajnalt meghódítsa, mert a lány már a röpülés közben rájött a kilétére: a sárkánypáncél alól véletlen áttetszett a fekete sárkánypikkely izzó vörös szélekkel, ez vezette nyomra. Próbált szabadulni elrablójától, de az varázserővel magához kötötte, s a lány semmit sem tehetett. A kis csillagon mindenféle elképzelhető kényelem várta: gazdagon berendezett lak, étel-ital, kényelem, bőség. De Keleti Hajnalt nem érdekelte sem a kényelem, sem a bőség, sem Fekete Sárkányszív hódolata és szerelme: ő haza akart térni Vörös Sárkányharcoshoz. Ezért olyan hideg maradt, mit a kő, és néma, akár a halak, s folyton azon mesterkedett, hogy kitudja elrablója titkát: hogyan győzhetné le, s hogyan térhetne vissza férjéhez a Földre.

Fekete Sárkányszív egy darabig tűrte ezt, ám egyszer csak gonosz indulatokra ragadtatta magát, s rabláncra fűzte Keleti Hajnalt, éheztette, gyötörte, hátha így eléri célját, s feleségül veheti…

Mindeközben Vörös Sárkányharcos hazatért, s üres lak várta: Keleti Hajnalnak, fegyvereinek, ruháinak se híre, se hamva. Először is alaposan megfigyelt mindent, s rájött, hogy Fekete Sárkányszív járt ott, ő szedte rá Keleti Hajnalt, s ő rabolta el.

Megkeseredett a szíve a gondolatra, mi lehet az ő szeretve szeretett feleségével, így indult keresésére. Fölkereste a Négy Folyó Sárkányát, a Legöregebbet, s ő végigpásztázta a földet, a tengereket, az óceánok mélyét, a sivatagokat és a hegyeket, a barlangokat, a szurdokok mélyét, a föld belsejét, a tűz mélyét és végül a levegőt, de sehol sem bukkant Keleti Hajnal nyomára.

- Nem tudom, hol lehet a feleséged, ó, Vörös Sárkányharcos! De összehívjuk a tanácsot, hátha valaki látta…

- Magam is végignéztem már mindent, Négy Folyó Sárkánya, csak utána fordultam hozzád, mert tudtam, hogy ha te nem segíthetsz, akkor senki sem! - sóhajtott Vörös Sárkányharcos.

De a Legöregebb már szétküldte a jóságos sárkányokhoz hívó szavát, s azok épp érkeztek is oda: ereszkedtek lefelé sorban.

Amikor minden jó sárkány együtt volt, a Legöregebb elmondta, mi történt. Akkor a legapróbb, legparányibb sárkány, aki olyan volt, akár egy smaragdékszer, s akit Smaragdsárkánynak hívtak, így szólt:

- Ha jól láttam, az Átváltozás Csillaga felé fordult Fekete Sárkányszív a te alakodban Keleti Hajnallal. De nem igazán figyeltem, nem vagyok biztos benne…

- Köszönöm! Ha megkérhetlek benneteket, segítsetek nekem, hogy vissza tudjam szerezni Keleti Hajnalt, mert meghasad a szívem bánatában, ha elveszítem!

Így aztán a jóságos sárkányok egy része láthatatlanná vált, s kísérte Vörös Sárkányharcost a Hold túlsó felén túlra, a messziségben ragyogó Átváltozás Csillaga felé.

Miközben mindez zajlott, Keleti Hajnal láncra verve is elszunnyadt, s álmában meglátta a csillag szellemét, amint megszólítja őt:

- Keleti Hajnal, ne félj, tarts ki, s meglátod, minden jóra fordul! – biztatta mosolyogva. - Minden gonosz indulat ellenkezőjére változik itt, s minden jóindulatú érzés megmarad, mert ez a hely, az én csillagom, az Átváltozás Csillaga. Fekete Sárkányszív megjuhászodik, s nem kell tőle tartanod. A férjed is megtalál, mert már keresésedre indult. Csak légy állhatatos!

Keleti Hajnal fölébredt, s érezte, hogy a férje közeledik. Erőt merített hát az álombeli szellem szavaiból, s amikor Fekete Sárkányszív visszatért, hogy feleségéül kényszerítse, kitartott Vörös Sárkányharcos mellett. S ez a szeretet, amelyet férje iránt érzett, felhőt vont köré, s nem engedte Fekete Sárkányszívet hozzáérni egy ujjal sem. Majd beférkőzött a vörös tűzben izzó fekete sárkánypikkelyekből álló páncél alá, onnan pedig Fekete Sárkányszív szívébe, s átváltoztatta az Átváltozás Csillaga segítségével. Fekete Sárkányszív megrázkódott, sírva fakadt, fölismervén előbbi gonoszságát, majd térdre hullt a lány előtt, s bocsánatáért esdekelt. Bűnbánata megindította a lányt, aki így meg is bocsátott, s épp akkor szabadította meg láncaiból az átváltoztatott vitéz önként Keleti Hajnalt, amikor Vörös Sárkányharcos megérkezett láthatatlan sárkánykíséretével.

A bűnbánat, amit Fekete Sárkányszív érzett, olyan szemmel láthatóan valódi és mélységes volt, hogy Vörös Sárkányharcos is megbocsátott ellenségének, annál is inkább, mivel végül is nem bántotta imádott feleségét, és szövetséget kötöttek. Vérük örök pecsétül csordult testvéri szövetségükre, s attól kezdve Fekete Sárkányszív húgaként védelmezte Keleti Hajnalt, s testvéreként harcolt Vörös Sárkányharcos oldalán.

Szövetségük a gonosz sárkányok alkonyát jelentette a Földön, ahová visszatértek, mivel Fekete Sárkányszív a gonosz minden fortélyát ismerte, s Vörös Sárkányharcossal szövetkezve legyőzték az emberek megnyomorítóit.

Attól kezdve a béke úgy maradt meg, hogy a gonosz sárkányok átköltöztek az emberekbe, de ez már a Sárkányok Népe harcainak elcsitulása után történt, akik Vörös Sárkányharcost és Fekete Sárkányszívet Keleti Hajnallal együtt szívükben őrizték és őrzik azóta is méltó leszármazottaik, a Holdsugarak Ezüstvitézei, Keleti Hajnalsugarak Népe, a Kismedve Harcos Népe és a Nagymedve Harcos Népe fiaiként.

Vörös Sárkányharcos és Fekete Sárkányszív pedig az Ikrek csillagképből támad föl újra meg újra, amikor szükség van szövetségükre és harci tudásukra a Földön a gonosz ellen.

2009. 07. 15., J. W. Cassandra

Minden jog fenntartva. ©